Sziasztok! 😊
Szeretném megköszönni a +16.000 oldal megjelenítést, a +16 feliratkozót, a 4 megjegyzést, és a kritikát, amit ITT tudtok megtekinteni! 😊❤
Ez lenne a 6.rész!
Elárulom, hogy még kb. 2 rész és Harry is megjelenik! ;)
Remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog! 😊❤
Írjatok róla véleményt, jöhet hideg-meleg megjegyzés! ♡
Lépjetek be az oldal FB CSOPORTJÁBA, mindenkit szeretettel várok! ♡
Jó olvasást! :*
U.i.: Nagyon boldog születésnapot a világ legjobb fiúbandájának!! ❤❤
~Gxx
~Gxx
°Samantha Williams°
A kedvenc tavaszi ruhámban ülök a megterített asztalnál, miközben várom apát, hogy megérkezzen, s helyet foglaljon a helyén.
Azt ígérte, hogy vacsoránál mindent megbeszélünk, amit az irodájában elkezdtünk, ez miatt kicsit izgatott vagyok, de Olga megnyugtatott, hogy nem lesz semmi gond.
Sóhajtva nézem meg a telefonom kijelzőt, ami a barna lakozott asztalon kapott helyet a kanalam mellett,19:22 mutat.
Bal kezemmel megtámasztom a fejemet az asztal felett.
Bal kezemmel megtámasztom a fejemet az asztal felett.
Lehunyt szemekkel, és mosollyal az arcomon emlékezek vissza a ma délutánra.
Miután Zayn ajkait újra az egyémre tapasztott, köhögés ütötte meg a fülünket, aminek hatására szétrebbentünk, és zavartan néztünk a hang forrására.
Olga állt a lépcső aljánál, karba tett kézzel, egy apró mosollyal az arcán vizslatott minket.
Néhány pillanatig csak néztük egymást, majd Olga kuncogva a konyha felé vette az irányt.
Felhúzott szemöldökkel pillantottam vissza a mellettem álló fiúra, akinek egy hatalmas vigyor volt az arcán. Rám kacsintott, majd egy szűzies csókot lehelt ajkaimra, és kocogva sietett fel az emeletre.
Lefagyva figyeltem Zayn távolodó alakját, ahogyan végig sétál a folyosón, majd eltűnik.
Percek telhettek el, mire észbe kaptam, hogy én még mindig mozdulatlanul állok egy helyben.
Lesétáltam a lépcsőm és a konyhába mentem, ahol Olga főzött.
Beszélgetni kezdtünk, random dolgokról, az időjárásról, a kedvenc dolgainkról, a múltról, a jövőről és apáról.
Elég sok mindent tudtam meg róla, például: ő a házvezetőnő, régóta dolgozik apának, kedvenc virága a liliom, szereti az állatokat, de megosztotta velem azt is, hogy a férje 8 évvel ezelőtt rákban meghalt. Sajnáltam, hisz egyedül maradt.
Nagyon megkedveltem őt.
Utána következtem én: mindent elmondtam magamról, amit csak tudtam, megosztottam vele.
Órákon át beszélgettünk, és, amit a leginkább furcsának tartottam az az, hogy nem említette vagy kérdezett a Zaynnel való jelenetünkről semmit.
Remélem nem mondja el, apunak!
Miután megtudtam, hogy apa 19:00-kor szokott vacsorázni, elköszöntem tőle egy öleléssel, majd a szobámba siettem készülődni.
Az ajtó csapódására kapom fel a fejemet, ami után cipők kopogása következik.
Felpattanok a székről és a hang felé igyekszek, majd mikor meglátom apát, ahogyan sétál felém, gyorsabbra veszem a lépteimet, s megölelem.
-Sajnálom, hogy késtem! -Puszil a hajamba.
-A lényeg, hogy itt vagy! -Fúrom bele a fejem a mellkasába.
Másodpercekkel később mind ketten mosollyal az arcunkon sétálunk vissza az étkezőbe, ahol elfoglaljuk a helyünket.
Apa leveszi a zakóját, és a szék támlájára teríti rá, majd leül velem szemben és elkezdünk enni.
-Milyen napod volt? -Motyogja teli szájjal.
Kuncogva figyelem, ahogyan még egy adag étel tesz a szájába, mint egy kismalac.
-Csodás. -Gondolok vissza a Zaynnel való csókolózásunkra. Érzem, ahogyan elpirulok, majd megrázom a fejem, megpróbálva elhessegetni az gondolataimat. -És neked?
-Hmm, elég jó, bár kicsit sok volt az elvégezni való feladat.
Feladat? Várjunk csak! Mióta itt vagyok, egyszer sem kérdeztem meg tőle, hogy mit is dolgozik vagy, hogy hol!
-Apu, tényleg! Te mivel is foglalkozol? -Felhúzott szemöldökkel nézek rá.
A villa kiesik a kezéből, de gyorsan utána kap, és rám tekint.
-Hát. Ezt nehéz lenne elmondanom. -Vakarja meg a fejét. -Egy beszállító cégnél dolgozok, de mindegy is! Inkább beszélgessünk arról, hogy mi legyen a sulival!
Megrántom a vállam, majd tovább eszek.
-Lenne egy ötletem! -Vonja ismét magára a figyelmet. -Bejársz egy héten keresztül, majd eldöntöd, hogy maradni szeretnél vagy nem!
Felcsillannak a szemeim, arcomra nagy mosoly ül ki.
Felállok a székemről, majd apához sétálok és hátulról megölelem.
Nevetni kezd cselekedetemre, amitől a szívem nagyot dobban. Olyan régen hallottam őt így igazán nevetni!
-De! -Emeli fel a mutató ujját, jelezve, hogy még mindig figyeljek rá. -Szeretném, ha nem rontanál a tanulmányi eredményeden, és, ha valami baj van azonnal hívsz! Nem szeretném, ha hazudnál nekem!
-Rendben!
Felpattanok a székről és a hang felé igyekszek, majd mikor meglátom apát, ahogyan sétál felém, gyorsabbra veszem a lépteimet, s megölelem.
-Sajnálom, hogy késtem! -Puszil a hajamba.
-A lényeg, hogy itt vagy! -Fúrom bele a fejem a mellkasába.
Másodpercekkel később mind ketten mosollyal az arcunkon sétálunk vissza az étkezőbe, ahol elfoglaljuk a helyünket.
Apa leveszi a zakóját, és a szék támlájára teríti rá, majd leül velem szemben és elkezdünk enni.
-Milyen napod volt? -Motyogja teli szájjal.
Kuncogva figyelem, ahogyan még egy adag étel tesz a szájába, mint egy kismalac.
-Csodás. -Gondolok vissza a Zaynnel való csókolózásunkra. Érzem, ahogyan elpirulok, majd megrázom a fejem, megpróbálva elhessegetni az gondolataimat. -És neked?
-Hmm, elég jó, bár kicsit sok volt az elvégezni való feladat.
Feladat? Várjunk csak! Mióta itt vagyok, egyszer sem kérdeztem meg tőle, hogy mit is dolgozik vagy, hogy hol!
-Apu, tényleg! Te mivel is foglalkozol? -Felhúzott szemöldökkel nézek rá.
A villa kiesik a kezéből, de gyorsan utána kap, és rám tekint.
-Hát. Ezt nehéz lenne elmondanom. -Vakarja meg a fejét. -Egy beszállító cégnél dolgozok, de mindegy is! Inkább beszélgessünk arról, hogy mi legyen a sulival!
Megrántom a vállam, majd tovább eszek.
-Lenne egy ötletem! -Vonja ismét magára a figyelmet. -Bejársz egy héten keresztül, majd eldöntöd, hogy maradni szeretnél vagy nem!
Felcsillannak a szemeim, arcomra nagy mosoly ül ki.
Felállok a székemről, majd apához sétálok és hátulról megölelem.
Nevetni kezd cselekedetemre, amitől a szívem nagyot dobban. Olyan régen hallottam őt így igazán nevetni!
-De! -Emeli fel a mutató ujját, jelezve, hogy még mindig figyeljek rá. -Szeretném, ha nem rontanál a tanulmányi eredményeden, és, ha valami baj van azonnal hívsz! Nem szeretném, ha hazudnál nekem!
-Rendben!
*~*
Reggel az ébresztő órám hangos berregésére kelek fel. Miután kikapcsolom, elterülök az ágyamon és a plafont kezdem bámulni.
Hétfő van.
Ma lesz az első napom a suliba, amit apa kiválasztott nekem.
Kicsit izgulok, a gyomrom már most görcsben van.
Kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek a diákok, a tanárok.
Kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek a diákok, a tanárok.
Felkelek az ágyról, majd a fürdőbe vonulok, ahol egy gyors zuhany, hajmosás, és fogmosás után, egy törölközővel a testemen sétálok a gardróbhoz.
Egy viszonylag elegáns, mégis divatos ruhát választok ki, majd vissza vánszorgok a fürdőbe, és felöltözök.
Miután megszárítom a hajam, halványan sminket viszek fel az arcomra.
Még egy utolsó pillantást vetek a tükörképemre, s a táskámat vállamra téve sétálok le a konyhába, ahol Olga már javában a reggelit készíti.
-Jó reggelt! -Mosolygok rá kedvesen.
-Neked is, Drágám. Reggelizel? -Pillant fel rám.
-Nem, most nem. -Sóhajtok fel. -Zaynt nem láttad? Indulnom kellene már.
-Rád vár a nappaliban! Legyen szép napod!
-Neked is! - A nappaliba sétálok, ahol a fekete hajú srác vár már rám.
Egy fekete farmernadrágot visel, felsőtestét egy fehér trikó takarja. Annyira jól néz ki!
Rám kapja tekintetét, szemeivel végig mért, majd mosolyra húzza ajkait.
-Mehetünk? -Néz rám kérdőn, mire én egy bólintással válaszolok.
A házból kilépve egyenesen a kocsi felé megyünk, ahol Zayn kinyitja előttem az ajtót, majd ő is beszáll, és elindítja az autót.
Még egy utolsó pillantást vetek a tükörképemre, s a táskámat vállamra téve sétálok le a konyhába, ahol Olga már javában a reggelit készíti.
-Jó reggelt! -Mosolygok rá kedvesen.
-Neked is, Drágám. Reggelizel? -Pillant fel rám.
-Nem, most nem. -Sóhajtok fel. -Zaynt nem láttad? Indulnom kellene már.
-Rád vár a nappaliban! Legyen szép napod!
-Neked is! - A nappaliba sétálok, ahol a fekete hajú srác vár már rám.
Egy fekete farmernadrágot visel, felsőtestét egy fehér trikó takarja. Annyira jól néz ki!
Rám kapja tekintetét, szemeivel végig mért, majd mosolyra húzza ajkait.
-Mehetünk? -Néz rám kérdőn, mire én egy bólintással válaszolok.
A házból kilépve egyenesen a kocsi felé megyünk, ahol Zayn kinyitja előttem az ajtót, majd ő is beszáll, és elindítja az autót.
